Mélygarázs épül a vízmű gépház helyén

Józsa István: Egy felszámolásra ítélt vízmű emlékére 2012-11-02 00:45:52 Kiss Miklós Az utóbbi másfél évszázadban Budapest városfejlesztése magával hozta, hogy a belvárosból fokozatosan kiszorultak az ipartelepek és a közmű létesítmények. A most sorra kerülő parlamenti mélygarázs építési területére esik a Fővárosi Vízművek Kossuth téri földalatti gépháza és a hozzá tartozó szívóakna, - Wein akna - a csatlakozó csővezetékekkel, valamint a vízszintes kúttal, vagy más néven a "galériával". Ennek a vízmű objektumnak a felszámolása itt, ezen a téren már a második alkalom, hogy egy vízművet kellett megszüntetni az Országház érdekében. Budapest első, nagy teljesítményű,de még ideiglenes vízművét 1868-ban indították és helyezték üzembe az angol W. Lindley vízműves szakember és Wein János vízmű igazgató irányításával, az akkori Hajóhivatal téren (Flotillenplaz), a jelenlegi Parlament helyén. Ennek a vízműnek több lépésben megvalósult végleges, kész állapotáról olvashatunk Wein János "Budapest Nyilvános Vízművei" 1883-as jelentésében. A gépház ötdugattyús, gőzhajtásos szivattyúja négy akna-kutat és a négyes kútba becsatlakozó galériát tudta kitermelni, ellátva az akkori belvárost ivóvízzel. Ez az ideiglenes vízmű nem volt hosszú életű, mert az Országház építése miatt, 1884-86-ban el kellett tömedékelni és le kellett bontani. Gépeit átszállították és szerelték fel a Markó utca és a Személynök utca sarkán épült gépházban, hogy homokszűrésű nyers dunavizet továbbítson a csőhálózatba. Egyedül a dunai alsó rakpart alatt fekvő, több mint 500 m-es, galéria (vízszintes perforált gyűjtőcső kavicságyban) maradt meg, mint magára hagyott vízbázis. A budai vízellátó zónák 1912-es nagy fejlesztési munkái után, 1915-ben a Kossuth tér északi nyúlványában megépült egy földalatti gépház és hozzá, a galériát becsatlakoztatva, egy szívóakna, újra élesztve a vízbázist. Az akkori idők legkorszerűbb, fordulatszám-szabályozású centrifugál-szivattyúkkal szerelték fel. A tégla falazatú kör-akna és félgömb kupolája, talán minden idők egyik csúcsteljesítménye a kőműves iparnak. A gépház padlószintje a Duna lánchídi nulla szintjére került, míg a szívóakna feneke kb. 5,5 m-el alatta van, illeszkedve a galéria csatlakozási szintjéhez. Az itt termelt napi 12-15 000 köbméter ivóvíz előállítása a leggazdaságosabb szivattyúzási technológiát képviselte az egész budapesti vízellátásban, hiszen a fogyasztási terület közepén, gyakorlatilag csőhálózati veszteség nélkül, közvetlenül a fogyasztóhoz került a kitermelt ivóvíz. A közel egy évszázad alatt több gépészeti felújításra is sor került, valamint a galéria karbantartására, amit az alsó rakparton, már nem látható, szerelő aknák felhasználásával végeztek. A most épülő mélygarázs és a látogató központ, reményeink szerint, megemlékezik az ősök nagyszerű létesítményeiről, valamilyen emléktábla, esetleg fotókat mutató tablók segítségével. /Józsa István/ ----------------- Képeinken a Wein akna lejárója, a Hajóhivatal téri vízmű kiterjedése az Országház alapterületén és a Kossuth téri földalatti gépház belső tere (1915) látható.

Nagyobb kép  Nagyobb kép  Nagyobb kép

2012-11-02 00:45:52·