Drágább lesz a víz?
Riport Ányos József MAVÍZ elnökkel
2007-11-08 21:48:01
Kiss Miklós
Díjemelés, és ami mögötte van. Nemrégiben több sajtóorgánumban is vezető hírként szerepelt az a szakmai körökből származó előrejelzés, miszerint a közeljövőben másfélszeresére, akár duplájára is emelkedhet a víz- és csatornaszolgáltatás díja. Az alábbiakban Ányos Józseffel, a Magyar Víziközmű Szövetség elnökével folytatott beszélgetésünket olvashatják erről a mindannyiunkat érintő kérdésről. A magyarországi víziközmű társaságoknál vizsgálni kezdték van-e a mostani szolgáltatási díjakban fedezet arra, hogy a műszaki rendszereket megfelelő szinten, jól karbantartsák az üzemeltetők, illetve felújítsák a tulajdonosok. A vizsgálat egyértelmű válasza az, hogy ma az országos átlagot tekintve nincs meg a szolgáltatási díjakban az a fedezet, amely biztosítaná a rekonstrukciókhoz szükséges forrásokat. Lehetséges megoldásként – többek között – felmerült a privatizáció kérdése, ami azt jelentené, hogy a bevont források és az ily módon elvégzett rekonstrukciók ellentételezésére a magánosító megkapná a szolgáltatási jogot. Mindezek hatását többen elemezték, s ennek eredményeként nyilatkozott a környezetvédelmi minisztérium illetékes szakállamtitkára a lehetséges szolgáltatási díjemelés mértékéről. Mint Ányos József elmondta, a MaVíz is egyetért ezzel a következménnyel, egyáltalán nem utópia, hogy ilyen mértékű díjemelésre lesz szükség, de azt ma még nehéz megmondani, hogy ez mikor, milyen időtávban és mely településeken következik majd be. Az is kérdés, hogy a településenkénti díjemelés országos átlaga eléri-e majd az 50 vagy 100 százalékos mértéket. A nagyobb települések, azaz a megyei jogú városok esetében mérsékeltebb díjemelés várható, hiszen ezeken a helyeken kisebbek a gondok. A kistelepülések esetében azonban feszítő mértékű forráshiány tapasztalható, ezeknél az egyébként alacsony szolgáltatási díjjal működő vállalatoknál 1-2 éven belül elérheti az 50 százalékot a díjemelés mértéke, mert muszáj lesz a műszaki rendszerre költeniük. Mindezzel együtt a MaVíz álláspontja szerint a forrásbevonásnak nem csak a privatizáció az egyetlen lehetséges eszköze. A szakmai szövetség sokkal inkább támogatná a koncesszióba adás vagy a vagyonkezelésbe adás lehetőségét. Ugyanis, ha a privatizáció eszközét választják a tulajdonos önkormányzatok, akkor az azt jelenti, hogy gyakorlatilag örök időkre más tulajdonába adják az üzemeltetési jogot, míg a koncesszió vagy vagyonkezelés esetében igaz, hogy hosszú távú, de határozott időre adják át a tulajdonosi jogok gyakorlását, és megvan a módja és lehetősége a helyhatóságnak, hogy a futamidő végén a megfelelő tapasztalatok levonása után újra döntsön a tulajdonjog átengedésének lehetőségéről. Ányos József kihangsúlyozta: világossá kell tenni az önkormányzatok számára azt is, hogy a tulajdonba adás bármelyik formáját is választják, vannak olyan magyarországi víziközmű szolgáltató cégek, amelyek alkalmasak, felkészültek arra, hogy ilyen típusú tulajdonosi jogokat is gyakoroljanak. Forrást is tudnak a tulajdonhoz járó kötelezettségek teljesítéséhez biztosítani, tehát egy külföldi beruházó választása nem az egyetlen lehetőség a privatizációhoz vagy koncesszióba adáshoz. A MaVíz, mint érdekképviseleti szervezet már hosszú idő óta szorgalmazza a magyar víziközmű törvény megalkotását, hiszen nonszensz, hogy egy csaknem 100 éves múltra visszatekintő közszolgáltatásnak ne legyen törvényi szintű szabályozása. A szövetség szakmai segítséget is felajánlott, megfogalmazta, hogy milyen szabályozási elveket kellene megvalósítani, és részt vesz a kodifikációs folyamatokban is. Tehát az, hogy ma még nincs víziközmű törvény nem a szövetség együttműködési készségén múlik, az ok az, hogy nem sikerült a politikai döntéshozók teljes körű támogatását megszerezni. Pedig egyre több olyan probléma merül fel a víziközmű-szolgáltatás területén, amely a jogszabály mielőbbi megalkotását sürgeti. Például a privatizáció kérdése kapcsán törvényi szinten kellene szabályozni a tulajdonjog kérdését, tehát, hogy mit lehet magánosítani és minek kell közösségi tulajdonban maradnia. Ugyancsak fontos lenne az árképzési feltételek szabályozása is. A mai jogrendszerben az árhatóság a területileg illetékes önkormányzat és nincsen felettes vagy felügyeleti szerv, ahová például a helyhatóság ár-megállapítási tevékenységével kapcsolatban fellebbezéssel lehetne élni. Mivel ma még nincs egyértelmű előírás, hogy a szolgáltatási díjnak milyen költségelemekre kellene fedezetet nyújtania, ezért az önkormányzatok saját hatáskörben állapítják meg, hogy mire biztosítanak fedezetet vagy mire nem. Ezért fordulhat elő, hogy alig van amortizációs, illetve fejlesztési hányad a díjakban. A MaVíz álláspontja szerint a szolgáltatási díjnak legalább négy fő elemet kell tartalmaznia: az üzemeltetési költség, a rekonstrukciós költség, a nyereség és a fejlesztés fedezetét. A víziközmű törvény harmadik fontos eleme kellene legyen a víziközmű üzemeltetési engedélyek kiadásának újraszabályozása, szigorítása. Az hogy Magyarországon több mint háromszáz üzemeltető cég van az annak is a következménye, hogy nagyon könnyű ma üzemeltetési jogot szerezni. Mindenképpen szükséges lenne, hogy csökkenjek a cégek száma, hiszen nagyon kis méretű szervezetekkel egyszerűen képtelenség jó minőségű és gazdaságos szolgáltatatást nyújtani. Éppen ezért a tervek szerint a víziközmű törvény részeként létrejönne egy olyan felügyeleti hatóság, amely egyrészt a működési engedélyek kiadását, ellenőrzését gyakorolná, másrészt árfelügyeleti jogkört is gyakorolna az önkormányzat ármegállapító tevékenysége fölött. Ányos József hozzáfűzte: ahhoz, hogy a víziközmű hálózatokat a megfelelő szinten lehessen üzemeltetni, fejleszteni nem feltétlenül csak díjemelésre van szükség, az üzemeltető szervezetek racionálisabb működését, átszervezését, optimalizálását is meg kell valósítani, ha kell jogszabályi eszközök segítségével. Jónás Ágnes