2008-09-14 14:50:15
Kiss Miklós
(Budapest, 1933. május 27. - Budapest, 2008. szeptember 6.)
1956-ban szerzett Almássy Endre vízépítő szakos mérnöki oklevelet. Első munkahelye a Magyar Állami Földtani Intézet volt. Részt vett Magyarország Vízföldtani Atlaszának készítésében. Ennek során itthon elsőként mutatott rá a terep-felszín alatti vízrendszerek természetes mozgásviszonyainak törvényszerűségeire, ami azóta alapvető megközelítési módszer a hidrológiai nagymedencék (pl. a Kárpát-medence) vízkészlet-meghatározásában és vízgazdálkodásában. 1958-tól beosztott mérnök volt a Budapesti (ma: Közép Duna-völgyi Környezetvédelmi és) Vízügyi Igazgatóságon. Vízellátási létesítmények építésénél építésvezető volt, majd műszaki tervezőcsoportot vezetett (főként az akkor erőteljes fejlesztés alatt álló esőztető öntözés területén). 1963-tól az Országos Vízügyi Főigazgatóság munkatársa lett. Először a vízgazdálkodási kutatások felügyelete volt a feladata. 1968-tól a hazai viszonyok között elsődleges fontosságú felszín alatti vizekkel való gazdálkodás rendszerét, az ezzel kapcsolatos állami feladatok meghatározását és ellátásuk szervezeti, szabályozási és pénzügyi feltételeit kellett kialakítania. Így jöttek létre a személyi és tárgyi feltételek a vízügyi szervezetben ahhoz, hogy a vízügyi államigazgatási tevékenység érdemben kiterjedjen a hazai ivóvízellátást szolgáló felszín alatti vízkészletekre. Közreműködött a felszín alatti vizekre irányuló kutatások kiterjesztésében (hidrodinamikai modellezés, izotópos vízkormeghatározás stb.). Részt vett a Dunántúli Középhegységben erőltetetten folyó, és jelentős vízgazdálkodási/környezetvédelmi károsodással járó Eocén-program és a bauxit-bányászat leállításában. Közben előadott és gyakorlatot vezetett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. Résztvevője volt az Alapokmány a felszín alatti vizekkel való gazdálkodásról (Charter on Ground-water Management) szóló ENSZ-kiadvány összeállításának. A megalakuló Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumban (KVM) a Vízgazdálkodási Osztály vezetője, majd 1990-től a Vízgazdálkodási Főosztály vezetője volt a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumban (KHVM). Kormánymeghatalmazott-helyettes volt a Magyar-Szlovák és a Magyar-Román Vízügyi vegyes bizottságokban. Képviselte Magyarországot az ENSZ/EGB keretei között a határvizek és nemzetközi tavak védelmére, az azokkal való gazdálkodásra irányuló sokoldalú konvenció, valamint a Duna megóvására és fenntartható használatára irányuló konvenció kidolgozásában (azóta mindkét konvenció hatályba lépett). 1993-ban nyugállományba vonult, majd visszatért a KHVM Nemzetközi Főosztályára, ahol főként hazánk nemzetközi vízügyi kapcsolatainak továbbfejlesztésében vett részt. Tagja volt a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. Igazgatóságának, majd a VITUKI Rt. Felügyelő Bizottságának. Szakmai téren tagja volt továbbá a Magyar Hidrológiai Társaságnak és a Hidrogeológusok Nemzetközi Szövetségének (International Association of Hydrogeologists IAH). Munkásságát többek között a Munka Érdemrend bronz fokozatával (1970), Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója kitüntetéssel (1971), Pro Facultate Rerum Metallicarum emlékéremmel (Miskolci Egyetem, 1992), valamint a Vásárhelyi Pál emlékéremmel (1993) ismerték el. Aranydiplomát 2006-ban kapott.
Almássy Endre búcsúztatása szeptember 22-én, 14 órakor lesz a Szent Gellért templom, Szent Sír kápolna urnatemetőjében
|
|